Gondolom sokaknak feltűnt, hogy van egy-két ötlet, amit átemeltem az előző blogról. Az az oldal még aktív, de már nem veszek részt a szerkesztésében, és az ott már megszeretett rovatokat szeretném egyedi(bb) módon folytatni, továbbírni.
Ez a rovat is ilyen lesz. A hónapok zárását elvetettem, mivel nem mindig van időm írni, a május erre egy tökéletes példa volt. Ugyanakkor szeretnék mesélni is, hogy mi történt velem, milyen könyveket olvastam, hasonlók. Így az évszakokat fogom zárni, egy évben így négy zárás lesz. Ebben az is megtetszett még, hogy nem ezekkel lesz tele az oldal, nem veszik el az igazi tartalom, ugyanakkor mégis van, és mégis fellelhetőek. Vágjunk is bele az első évszakunk zárásába!
Márciusban már javában tartott az egyetem, voltak zh-k, de nem rengeteg. Nagyjából kéthetente volt egy-egy, még nem volt túl sok, így időm is volt. Ebben a hónapban sikerült befejeznem az Üvöltő szeleket, amivel sikerült növelnem az elolvasott klasszikusok számát. Klasszikusnak számító könyveket nem nagyon szoktam olvasni, de ezt a számot nagyon szeretném növelni, így minden évben törekedek arra, hogy legalább egyet sikerüljön elolvasni ezek közül. Emellett kettő másik könyvet is sikerült végigolvasnom, mindkettő a Halál szépséges szolgálólányai sorozat elemei, a Sötét diadal és a Halandó szív pontosabban.
Márciusban elindult egy kihívás molyon, a Harryx kihívás, amelyben én is részt veszek. Sajnos amiatt, hogy kevés időm van, nem nagyon tudok segíteni a kis családomnak, de szeretem nagyon ezeket a kihívásokat, érdekesek tudnak lenni.
Áprilisban már sokkal nagyobb volt az időhiány mértéke, megjelentek a zh-k, beadandók, prezentálások. Így az olvasásra fordított időm is jelentősen csökkent, ekkor az volt a szerencsém, hogy rengeteg vázlat volt félretéve, amit posztolni tudtam a blognál, így nem maradt ki hosszú idő.
Ebben a hónapban került megrendezésre a Könyvfesztivál, ahol biztosan sokatok kint is volt. A könyvszerető emberek egyik kedvenc programja az évben, viszont idén sajnos nem tudtam elmenni. Mint már említettem, az egyetem idén sokat kivett belőlem, rengeteget kell tanulni, és a vizsgáimnak a fele sincsen még készen. Reménykedtem benne, hogy sikerül összehozni, hogy el tudok jutni, de ez nem így alakult.
És a sok iskolai teendő miatt csak egy könyvet tudtam olvasni: a Türkizzöld telet, ami a Cseresznyepiros nyár folytatása. A sorozatnak csak kettő eleme van, így van egy újabb széria, amit teljes egészében elolvastam.
A május minden egyetemista életében egy mumus. Az utolsó két hét a szemeszterből általában erre az időszakra esik, és ezzel együtt a vizsgaidőszak első kettő hete is. Így mind a négy hét töménytelen vizsgából, zh-ból és tanulásból áll. A legtöbb tárgyból mindig ebben az időszakban vannak a zh-k, hogy esetleg ne kelljen vizsgázni belőle. Ez nálunk sincsen másképp, prezentáltunk, zh-t írtunk, tanultunk, és közben próbáltuk tartani egymásban a lelket. Nekem ilyenkor általában el is megy a kedvem mindentől, egyszerűen csak próbálom túlélni ezt az időszakot.
A város, ahol élek, minden évben megrendez egy kézilabda tornát, ahol legtöbbször én is ott szoktam lenni. Volt olyan év, amikor csak nézőként, volt, amikor önkéntesként segítettem a munkájukat. Rengeteg feladat van egy ilyen megszervezésénél, és én csak a jéghegy csúcsát láttam eddig - és már az is bonyolult volt.
Sajnáltam, hogy ebben az évszakban nem tudtam annyi mindent csinálni, mint szerettem volna. Blogbejegyzésből is kevés volt most, enyhén szólva. Érzésem szerint ez júniusban is folytatódni fog, de remélem, utána minden visszarázódik a rendes kerékvágásba. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az egyetem szempontjából egy sikeresnek mondható időszak volt ez, mivel ez egy nehéz szemeszter volt, mégis sikerült kisebb bukkanókkal vennem az akadályokat.
És a sok iskolai teendő miatt csak egy könyvet tudtam olvasni: a Türkizzöld telet, ami a Cseresznyepiros nyár folytatása. A sorozatnak csak kettő eleme van, így van egy újabb széria, amit teljes egészében elolvastam.
A május minden egyetemista életében egy mumus. Az utolsó két hét a szemeszterből általában erre az időszakra esik, és ezzel együtt a vizsgaidőszak első kettő hete is. Így mind a négy hét töménytelen vizsgából, zh-ból és tanulásból áll. A legtöbb tárgyból mindig ebben az időszakban vannak a zh-k, hogy esetleg ne kelljen vizsgázni belőle. Ez nálunk sincsen másképp, prezentáltunk, zh-t írtunk, tanultunk, és közben próbáltuk tartani egymásban a lelket. Nekem ilyenkor általában el is megy a kedvem mindentől, egyszerűen csak próbálom túlélni ezt az időszakot.
A város, ahol élek, minden évben megrendez egy kézilabda tornát, ahol legtöbbször én is ott szoktam lenni. Volt olyan év, amikor csak nézőként, volt, amikor önkéntesként segítettem a munkájukat. Rengeteg feladat van egy ilyen megszervezésénél, és én csak a jéghegy csúcsát láttam eddig - és már az is bonyolult volt.
Sajnáltam, hogy ebben az évszakban nem tudtam annyi mindent csinálni, mint szerettem volna. Blogbejegyzésből is kevés volt most, enyhén szólva. Érzésem szerint ez júniusban is folytatódni fog, de remélem, utána minden visszarázódik a rendes kerékvágásba. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az egyetem szempontjából egy sikeresnek mondható időszak volt ez, mivel ez egy nehéz szemeszter volt, mégis sikerült kisebb bukkanókkal vennem az akadályokat.
Meséljetek ti is! Milyen volt ez az évszak számotokra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése