Vivien Holloway: Tolvajbecsület (Winie Langton történetek #2) | #Minikritika

Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb. 

Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni. 

A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.

Sajnos nagyon gyakori, hogy negatívan állok hozzá egy magyar szerző művéhez, mivel sokkal gyakrabban csalódok is bennük - ugyanakkor ennek valójában nincsen semmi alapja, egy negatív sztereotípiát építettem fel a gondolataimban. Vivien Holloway könyvei viszont segítenek ezt lerombolni. Olyannyira megszerettem ezt a sorozatot, hogy azonnal meg is rendeltem a folytatást.

A szereplők ugyanolyan jók, mint eddig. Kicsit még jobban, még alaposabban megismerhetjük őket, mint az első kötetben. Winie mindent megtesz, hogy segítsen Willnek, és a lánynak végre a múltjába is beleláthatunk. Az ő története olyan, ami miatt sajnálom szegényt, de valószínűleg ez a jellemében olyan mély nyomot hagyott, hogy erősen formálta a jellemét. Senki sem érdemli meg, hogy ilyet tegyenek vele.

A lány családjáról is többet tudunk meg. Azt például, hogy hogyan vigyáznak egymásra, milyen szemfülesen kiszúrják, ha valakivel nincsen minden rendben. Azt, hogy mennyire összetartóak, ugyanakkor egymás ellen is kamatoztatják a tudásukat. Lenyűgöző. De komolyan, lenyűgöző. Láthatjuk, hogyan készítenek el egy haditervet, milyen komolyan megszervezik a rablásokat, mindenkinek fontos szerepe van. Egymásra vannak utalva, tökéletesen megbíznak egymásban, fontosak egymásnak.

Ott van Will, aki pont ellenkező családi háttérrel rendelkezik. Ez adja mindennek az alapját, ugyanakkor egy céltudatos fiatalember, akit úri életre neveltek, viszont ő ebből nem kér. A szokásait nem tudja elhagyni, ezek pedig akadályozhatják a célja elérésében. Fontos, hogy ez sem tántorítja el - egyszer hallottam egy olyat, hogy az a lényeg, hogy pont eggyel többször álljunk fel, mint ahányszor elbukunk, és ebben van igazság bőven. A célért lehet meg kell küzdeni, és súlyos problémák kerülhetnek az utunkba, de megéri.

Aztán ott van Tony, aki a színtiszta gyűlöletem célpontja lett. Mert egy számító és undorító alak. Nem láttam indítékot a tettei mögött. Ha az volt a szerepe, hogy valakit utálni kell, akkor ezt tökéletesen betöltötte - viszont a mozgatórugókra még kíváncsi vagyok, ami miatt meghozta a döntéseit.

A vége pedig egy nagyon komoly függővég. Ez pedig nem túlzás, a legnagyobb csattanóval rendelkező kötetek egyike volt ez. Ha tetszett a Mesterkulcs, akkor javaslom ezt is, mindenképpen megéri elolvasni.

Az eredeti bejegyzésért kattintsatok ide.