Ötödik évad
Az ötödik évad szinte megkoronázta a negyediket. Ismét két nagy egységre bontották, ismét volt "A" és "B" évad, amit itt hatalmas feleslegnek éreztem. Nagyon szépen felépítették a történetet, és nagyon alaposan ki is dolgozták azt, viszont nem éreztem olyan... lebilincselőnek. Nem volt olyan, hogy a székhez szögezzen, és ne tudjak tőle mozdulni.
Ennek az évadnak a nyitása nagyon érdekes volt: Lydia a már korábban megismert Eichen House-ban van, ahol betegként kezelik. Ehhez semmi előzményt nem tudunk meg, egyszerűen ezzel kezdődik maga az első epizód. A kezdeti 10 perc elég nehézkes lehet, egyenesen érthetetlen is.
Az alapötlete szintén tetszett ennek az évadnak, hiszen egy nagyon jó lehetőséget adott a sorozatnak. A nagyon alap gondolatok a "The dread doctors" és a "Beast of Gevaudan" voltak. Nem tudom, magyarul hogyan is lehetnek pontosan, talán rémdoktoroknak fordították az előbbit, és a gevaudani szörnynek az utóbbit.
Érdekesség pedig, hogy a gevaudani szörny valóban egy létező legenda. Áldozatainak számát nagyjából 60 és 100 közé teszik, és egy franciaországi történetről van szó. Az angol wikipédián többet is olvashattok róla, vagy akár ezen a magyar oldalon is, ha érdekel valakit.A hitelességükről nem tudok semmit sem, ennyit le szeretnék szögezni.
Az évaddal kapcsolatban pedig meg is van az első problémám: az első pillanattól kezdve a doktorok és a szörny történetét építi fel, és csak ekörül mozog. Minden történés miattuk van, mindent ők okoznak, és ez a főszál az összes epizódban. Vannak kisebbek is, például az átváltoztatott tinédzserek, de ez is a fő szálnak van bizonyos szinten alárendelve.
A szereplők pedig semmi újat nem tudnak szinte mutatni. Scott itt véglegesen kijelenti, hogy ő bizony az a jófiú, aki semmi pénzért nem hajlandó ölni, legyen szó akármiről is. Ezzel pedig számomra teljesen negatívba fordult át - már nem azt jelentette ez, hogy ki kell állni az elveink mellett, hanem társult mellé egy olyan felhang is, hogy nem jó kompromisszumot kötni, és az a jó, amit mi kitalálunk.
Stiles karaktere próbálta ugyanazt átadni, amit eddig, de egy hatalmas döntés és tett elé állították az írók. Ezzel nem is volt semmi baj sem, mindössze azzal, ahogy Scott ezt kezelte. A legjobb barátnak támogatnia is kell, nem csak kritizálni - viszont mindkettőhöz elengedhetetlen, hogy végighallgassuk a másikat. Ez pedig itt valahogy kimaradt. Értem én, ezzel egy konfliktust idéztek elő, de számomra itt ez is csak annyit mutatott, hogy Scott megy a saját feje után, amivel mindenkit megbánt.
Kira eközben megküzdött a saját problémáival is, amit egyrészről megértettem, hiszen nem volt könnyű ezt az egész új szituációt feldolgozni. Ugyanakkor nem kicsit hibáztattam az anyját, hiszen szerintem jobb "képzést," jobb tanítást is kaphatott volna az erejével kapcsolatban.
Lydia végre megtanult bánni az erejével - itt volt már az ideje ennek is. Hihetetlen volt számomra, hogy ezt az ötödik évadig kellett húzniuk, miközben már a másodikban megvolt az ereje.
Emellett már olyan régen láttam ezt az évadot, hogy rengeteg dologra nem is emlékszem már - próbáltam visszagondolni arra, hogy Malia mit csinált, milyen tetteket hajtott végre, de szinte teljes üres kép volt bennem erről. Egyszerűen nincsen meg semmi sem, ami pedig azért hihetetlen számomra, mivel általában nagyon jól szoktam ezekre emlékezni.
Mindezek miatt számomra ez az évad nem lett olyan emlékezetes, és nem igazán sikerült a szívembe zárni.
Ennek az évadnak a nyitása nagyon érdekes volt: Lydia a már korábban megismert Eichen House-ban van, ahol betegként kezelik. Ehhez semmi előzményt nem tudunk meg, egyszerűen ezzel kezdődik maga az első epizód. A kezdeti 10 perc elég nehézkes lehet, egyenesen érthetetlen is.
Az alapötlete szintén tetszett ennek az évadnak, hiszen egy nagyon jó lehetőséget adott a sorozatnak. A nagyon alap gondolatok a "The dread doctors" és a "Beast of Gevaudan" voltak. Nem tudom, magyarul hogyan is lehetnek pontosan, talán rémdoktoroknak fordították az előbbit, és a gevaudani szörnynek az utóbbit.
Érdekesség pedig, hogy a gevaudani szörny valóban egy létező legenda. Áldozatainak számát nagyjából 60 és 100 közé teszik, és egy franciaországi történetről van szó. Az angol wikipédián többet is olvashattok róla, vagy akár ezen a magyar oldalon is, ha érdekel valakit.
Az évaddal kapcsolatban pedig meg is van az első problémám: az első pillanattól kezdve a doktorok és a szörny történetét építi fel, és csak ekörül mozog. Minden történés miattuk van, mindent ők okoznak, és ez a főszál az összes epizódban. Vannak kisebbek is, például az átváltoztatott tinédzserek, de ez is a fő szálnak van bizonyos szinten alárendelve.
A szereplők pedig semmi újat nem tudnak szinte mutatni. Scott itt véglegesen kijelenti, hogy ő bizony az a jófiú, aki semmi pénzért nem hajlandó ölni, legyen szó akármiről is. Ezzel pedig számomra teljesen negatívba fordult át - már nem azt jelentette ez, hogy ki kell állni az elveink mellett, hanem társult mellé egy olyan felhang is, hogy nem jó kompromisszumot kötni, és az a jó, amit mi kitalálunk.
Kira eközben megküzdött a saját problémáival is, amit egyrészről megértettem, hiszen nem volt könnyű ezt az egész új szituációt feldolgozni. Ugyanakkor nem kicsit hibáztattam az anyját, hiszen szerintem jobb "képzést," jobb tanítást is kaphatott volna az erejével kapcsolatban.
Lydia végre megtanult bánni az erejével - itt volt már az ideje ennek is. Hihetetlen volt számomra, hogy ezt az ötödik évadig kellett húzniuk, miközben már a másodikban megvolt az ereje.
Emellett már olyan régen láttam ezt az évadot, hogy rengeteg dologra nem is emlékszem már - próbáltam visszagondolni arra, hogy Malia mit csinált, milyen tetteket hajtott végre, de szinte teljes üres kép volt bennem erről. Egyszerűen nincsen meg semmi sem, ami pedig azért hihetetlen számomra, mivel általában nagyon jól szoktam ezekre emlékezni.
Mindezek miatt számomra ez az évad nem lett olyan emlékezetes, és nem igazán sikerült a szívembe zárni.
Hatodik évad
A hatodik évad legnagyobb meglepetése az volt, hogy ez lesz az utolsó. A közösségi oldalakon nem egy helyen azt olvastam, hogy mennyire szomorú és rossz, hogy vége lesz. Az én véleményem ezzel szemben az volt, hogy ez nem olyan rossz dolog. Érezhetően elkezdett számomra kimerülni a sorozat.
Ezzel szemben meglepően jó lett az évad első fele. Ismét szétbontották "A" illetve "B" évadokra, az ötödikkel szemben viszont itt már külön szálakat kaptunk, aminek szintén nagyon örültem. Nem volt emiatt lehetőségük túlhúzni a történetet, hanem pörgős maradt, emellett jól ki is tudták dolgozni.
A fő szál végigkísérte mindkét nagy egységet, ez pedig a szellemlovasok voltak, a hajtóvadászat. Megpróbáltam rákeresni, így jutottam el nagyjából este fél tízkor szellemes történetek olvasásába arról, honnan tudhatom, hogy szellemjárta-e a házam. Lenyűgöző program, komolyan. Magyarul semmit sem találtam a hajtóvadászatról, így ismét az angol wikipédia lett a segítségemre.
A történet így láthatóan valódi alapokra épít - ezeket mindig is szerettem, ilyenkor azt érzem, hátha tanulok is mellette valamit, mint egy kis extra dolog. Ennek a témának most olvastam először utána, mivel a sorozat idejére hallottam már a legendáról, ezek az epizódok kicsit átalakították az eddigi ismereteimet.
A karakterek már tényleg nem tudtak számomra újat mutatni, egyszerűen leragadtak egy szinten. Valahogy nem éreztem olyan nagy hangvételűnek. Tetszett, viszont egy-egy rész volt csak az, amire szívesen emlékezek vissza.
A "B" évad pedig egyenesen untatott. Az előzetese hihetetlenül figyelemfelkeltő és felcsigázó volt, rettenetesen vártam, aztán pár rész után nagyon megakadtam vele. Sokáig nem is néztem, egyszerűen nem érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel.
Az sok érzés már kissé negatívba fordult át, és pontosan ezért éreztem úgy, hogy itt az ideje a végső befejezésnek. Lehet, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nem szomorúak az utolsó etap miatt.
A hatodik évad legnagyobb meglepetése az volt, hogy ez lesz az utolsó. A közösségi oldalakon nem egy helyen azt olvastam, hogy mennyire szomorú és rossz, hogy vége lesz. Az én véleményem ezzel szemben az volt, hogy ez nem olyan rossz dolog. Érezhetően elkezdett számomra kimerülni a sorozat.
Ezzel szemben meglepően jó lett az évad első fele. Ismét szétbontották "A" illetve "B" évadokra, az ötödikkel szemben viszont itt már külön szálakat kaptunk, aminek szintén nagyon örültem. Nem volt emiatt lehetőségük túlhúzni a történetet, hanem pörgős maradt, emellett jól ki is tudták dolgozni.
A történet így láthatóan valódi alapokra épít - ezeket mindig is szerettem, ilyenkor azt érzem, hátha tanulok is mellette valamit, mint egy kis extra dolog. Ennek a témának most olvastam először utána, mivel a sorozat idejére hallottam már a legendáról, ezek az epizódok kicsit átalakították az eddigi ismereteimet.
A karakterek már tényleg nem tudtak számomra újat mutatni, egyszerűen leragadtak egy szinten. Valahogy nem éreztem olyan nagy hangvételűnek. Tetszett, viszont egy-egy rész volt csak az, amire szívesen emlékezek vissza.
A "B" évad pedig egyenesen untatott. Az előzetese hihetetlenül figyelemfelkeltő és felcsigázó volt, rettenetesen vártam, aztán pár rész után nagyon megakadtam vele. Sokáig nem is néztem, egyszerűen nem érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel.
Az sok érzés már kissé negatívba fordult át, és pontosan ezért éreztem úgy, hogy itt az ideje a végső befejezésnek. Lehet, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nem szomorúak az utolsó etap miatt.
A végén az az érzés keringett bennem, hogy végre. Ti mit gondoltok a sorozatról?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése