2019. január 31., csütörtök

Sarah Andersen: Macskapásztor | #Minikritika

Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos.

Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!

Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

Nagyon kellett már a lelkemnek az a kis képregény.

Nem nagyon lehet róla mit írni, hiszen a nagyját már elmeséltem korábban: ez egy képregény, amit egy amerikai művész készít. Fő témája a mindennapok problémái főleg a nők szemszögéből - ilyen lehet például a havi ciklus, ugyanakkor a párkapcsolat télen-nyáron is megjelenik, introvertáltság és hasonlók. Nem igazán lehet egy szóval összefoglalni a képregényeket.

Újdonság volt a második résznél is már, hogy a végén egy egybefüggő történetet is kaphatunk, ami jelen esetben a művészet a világhálón összefoglalónévvel illethető. Lényegében szó van a kritikákról, a sértegetésről, amit sajnos ma már nem csak a művészek kapnak meg, hanem mindenki, aki jelent van egy online felületen.

Elolvasni nem hosszú, ugyanakkor nem bánom, hogy megvásároltam, hiszen olyan boldog perceket szerzett a vizsgaidőszakban számomra, amit régen éreztem már. Ajánlom mindenkinek, aki vevő volt az eddigiekre, akik szeretik az élet mindennapjait kinevetni és akik esetleg olvasási válságban szenvednek. Nekem segített.

Tényleg rövid lett, de elsősorban az érzéseimről szerettem volna most írni. Remélem, megértitek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése