Az Útvesztő-sorozat második kötete.
Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…
James Dashner, a világszerte óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.
Ezt nem hiszem el! Ezt. Nem. Hiszem. El!
A könyv annyira függővéges volt, hogy azonnal elkezdtem a harmadik, és egyben befejező kötetet, és mivel most olvasom, ezért már annak a hatása is valószínűleg megjelenik ebben az értékelésben. Emellett szinte biztos vagyok benne, hogy az első könyvre nézve rengeteg spoiler lesz ebben a bejegyzésben.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a pokolba kerültünk.
Szóval Thomas-ék kijutottak az Útvesztőből, és azt hitték, hogy végre biztonságban vannak. Segítőik is ezt mondták nekik. Azonban az első kötet epilógusában ott van nekünk rengeteg plusz információ, ami miatt mindent átértékelhetünk. Az A csoport és a B csoport különös, gyakorlatilag láthatatlan kapcsolata. A Tűzpróba lényege. Hogy ismét ott van előttük egy próba, ami teljesen más lesz, mint amilyen az Útvesztő volt.
Közben az életükért kell küzdeniük a másik csapat miatt, a B csoport miatt. Mindkét félnek a VESZETT utasításait kell követnie, és egyik sem egyszerű, vagy éppen kellemes feladat. Emellett a halálos vírussal is meg kell küzdeniük: a Buggyantakkal, akik szintén egykor beteg emberek voltak, mára viszont zombiszerű gyilkosokká váltak. A betegség egy teljesen új megvilágításba helyezte számomra a problémák nagyságát.
Teresa az egyik legérdekesebb karakter. Ha kerestek értékeléseket a könyvről, akkor mindenki azt írja, hogy Teresát mennyire nem szereti. Én másként érzek; mivel megértem, hogy miért tette azt, amit tett. Ha velem tenné, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy én sem bíznék meg benne. Thomas hosszú idő után sem tudott hinni neki. És valójában nem tudom, hogy én mit tennék ilyenkor, ugyanakkor Teresa indokai eléggé nyomósak voltak. Nem volt a kedvenc karakterem, de nem is utáltam annyira, mint a többi szereplő.
– Mi folyik itt? – tette fel a kérdést Newt, ide-oda kapkodva pillantását Thomas és Aris között. – Miért bámultok úgy egymásra, mintha épp most zúgtatok volna bele egymásba?
Személy szerint én teljesen másképp vagyok bekötve, mint a többi olvasó: mindenki Brendát szerette jobban, miközben én pont tőle másztam a falra. Számomra már az elejétől kezdve furcsa volt, különös, és apró kicsit jelek mutattak a történet haladási irányába. Egyszerűen szólva nem szerettem a karakterét, számomra nagyon negatív volt.
Viszont a két lány mindenképpen megosztóvá válik, mindenki jobban kedveli, pártolja valamelyiküket.
A végén pedig én is, ahogy sokan mások még rajtam kívül, kiakadtam. Egy nagyon aranyos barátnőmtől kölcsön is kaptam a harmadik könyvet, így azonnal folytathattam a sorozatot.
– Hé, ez Thomas! – bődült el Serpenyő. – Ronda és eleven, mint új korában!
Az eredeti, bénácska bejegyzést itt találhatjátok meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése