Harmadik évad
Előre le kell szögeznem, hogy a harmadik évad a személyes kedvencem. Az én szememben itt volt a sorozat a csúcsán, minden egyes epizódban voltak olyan jelenetek, amiket imádtam, amik megérintettek, amiken nevettem. Ekkora ért össze a társaság, a falka, itt már mindenkit ismertünk (volt néhány kivétel) és itt volt a történet is a legerősebb.
A történet kicsit bonyolódik: itt már két részre ágaznak az események, van úgynevezett "A" és "B" évad is. Az évad első felében még maradt az írógárda az eddigi alapoknál: egy alfákból álló falkát vonultatott fel, és amivel megspékelte, hogy valaki közben hármasával gyilkolta le az embereket. Ez így magában nem hangzik érdekesen, de ezzel a két elemmel rengeteg plusz háttértörténet került a világba, és majdnem mindet meg is ismerjük. Hihetetlenül sok információval látnak el, azonban nem olyan hirtelen módon, hanem finoman adagolva.
Az évad második felében pedig hatalmasat nyitottak: a japán mitológia felé vették az irányt, ahol a kicunék történetét, mondáit dolgozták fel. Számomra ez nagyon érdekes volt, mivel ezt a kultúrát minimálisan sem ismertem eddig, így viszont az ismereteim erre is nyitódtak, tágultak. Nagyon érdekesen oldották meg, és végre mertek itt nagyokat lépni, amikre eddig nem volt példa; és pontosan emiatt volt ennek a felülmúlása nagyon nehéz, ami az én esetemben nem is sikerült.
Scott még mindig a jófiú, viszont most már az idegesítő kategóriába esett ezzel, mivel körülötte halomban állnak a holttestek, viszont mindenkit meg akar menteni még mindig. Szinte nehezemre esik elhinni, hogy egy ilyen patyolat tiszta lelkű vérfarkas egyáltalán életben tud maradni. Viszont számomra kezdték elnagyolni ezt a rengeteg üres fenyegetőzést, amit Scott szájába adtak.
Allison itt már kiteljesedett, a karaktere hatalmas fejlődésen ment keresztül az előző évadokhoz képest. Végre határozott, és nem befolyásolja senki sem úgy, ahogy jól esik. Lydia is kezd kibontakozni, imádom, ahogy az erejét próbálja felfedezni. Még kiismerhetetlen terep ez számára, de nagyon örülök az ő karakterének. Isaac pedig az, aki végre végre a szívemhez nőtt ebben az évadban. Nagyon nem voltam vele kibékülve az eddigiekben, viszont most már hihetetlenül megkedveltem.
És Stiles, aki kimaradt. Nos, azt kell mondanom, hogy ez volt Dylan O'Brien eddigi legjobb alakítása és Stiles karakterének legnagyobb változása. Előbbi csak pozitív értelemben, utóbbi kicsit pozitív-negatív keverék. Nem akarok sokat spoilerezni, ezért csak azt mondom, hogy aki látta, az tudja, miről beszélek. Aki viszont nem látta, annak azt mondom, hogy ez az én véleményem. Szerintem ez egy hatalmas alakítás volt, hatalmas lehetőségek vannak még a színészben. (Apropó, nagyon kíváncsi vagyok már az új filmjére, hogy milyen lett. Az is könyvből készült amúgy, ha jól tudom.)
A harmadik évadot összefoglalva tehát elmondhatom, hogy ez szerintem a legjobb évad és hogy ezért mindenképpen érdemes volt elkezdenem. Viszont a folytatással már nem voltam ennyire elragadtatva...
Negyedik évad
Nos, a széria harmadik nagy egységét egy elég nagy függővéggel zártuk le, ami szinte megkövetelte, hogy azonnal folytassam. (Mivel utólag kezdtem bele a sorozatba, így mire eddig eljutottam, már az ötödik évad is megjelent teljes egészében, így semennyit sem kellett várnom.)
Az érettségi időszakot nem kímélve bele is vágtam a negyedik évadba, de nem azt kaptam, amit vártam. Először a függővéget folytatták, viszont teljes mértékben furcsa módon számomra. Az első két részből szinte semmire sem emlékszem utólag, ami nagyon különös, általában nagy vonalakban szoktak rémleni a dolgok. Most viszont semmi, üres kép.
A dél-amerikai vonalra helyezték a hangsúlyt, kicsit ezekbe a történetekbe pillanthattunk bele. Érdekes volt nagyon is, viszont néhol olyan érzésem volt, hogy elkapkodták az egészet. Mintha túl gyorsan akarták volna felépíteni a környezetet, a helyzetet. Aztán pedig egy kicsit el is fordulunk a mitológiás vonal felől, és egy akciódús szálat építenek fel: a jótevőt, aki vérdíjat tűzött ki minden természetfeletti lény fejére Beacon Hillsben.
Ezzel a szállal nincsen semmi baj szerintem, kivéve a lezárását. Egy sokkal nagyobb csattanóra vártam, egy sokkal nagyobb lezárást szerettem volna látni, de amit végül kaptam, közel sem volt ehhez. Spoiler nélkül valójában nagyon keveset tudok mondani, de mindenképpen csalódtam.
Igen, Scott még mindig mindenkit meg akar menteni, és mindig jót akar cselekedni. Immáron teljes mértékben az idegesítő kategóriába esett nálam, ez nem is kérdés.
Stiles mentette meg számomra egy kicsit ezt az évadot, mivel a humora még mindig jelen volt, így legalább vicces jelenetek voltak a sorozatban. Számomra ez volt az egyik csúcspont, ami egy kicsit szomorú is egyben.
Lydia szerepe végre nagyobb lett, az egyik kedvenc szereplőmmé nőtte ki magát, és nagyon szerettem nézni, hogyan is változik a kapcsolatuk Stiles-szal. Az inkább egyoldalú szerelem egy nagyon szoros és nagyon szép barátsággá változott, amit nagyon szépen bemutattak a készítők, és ennek iszonyatosan örültem.
Két új szereplő érkezett a harmadik évadban, akik nagyobb szerepet kaptak ebben: Kira és Malia. Most lehet, meg leszek kövezve, de nem lettek olyan hatalmas kedvenceim. Szerettem őket, szintén jó adagnyi humort csempésztek a szériába, de egyszerűen nem tudtam olyan könnyen a szívembe zárni őket, mint a többi szereplőt.
A negyedik évad számomra egy mélyebb pont volt. Nem tetszett annyira, mint a harmadik, és sajnos a maradék kettő sem tudta lefölözni a kedvencemet.
Nektek mi a véleményetek? Nézitek a sorozatot? Melyik a kedvenc évadotok, részetek? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése