„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről.
Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
A Winie Langton történetek első része!
A könyvet egy véletlen keveredés során szereztem be. A Főnix Könyvműhely minden évben tart középiskolásoknak olvasási versenyt, és ott ez a kötet érkezett a Liliom kora helyett véletlenül.
Miután elolvastam a könyvet, örültem is ennek a keveredésnek. A magyar írók sajnos egy kis hátránnyal indulnak nálam, amit nem is tudnék teljes mértékben megindokolni. Van bennem egy alapvető ellenérzés, amit mindenképpen le akarok gyűrni, és Vivien Holloway sorozata hatalmas segítséget nyújtott ebben.
A kötet lebilincselt az első oldalaktól a végéig. Mert lenyűgöző volt számomra. A világa nagyon tetszett, kifejezetten azért, mivel imádom New Yorkot, egyszer szívesen el is látogatnék oda. Imádom a várost, biztosan hatalmas lendülete van, ugyanakkor ez egy steampunk mű, így nem éppen a napjaink New Yorkját kellett elképzelni.
Winie egy nagyon szimpatikus főszereplő lett. Hasonló helyzetben biztosan örülnék én is az ő tudásának. Tetszett, hogy határozott, hogy karakteres és bármikor készen áll harcolni. Az pedig csak hab a tortán, hogy hozzá hasonlóan én sem szeretek nagyon gyakran szoknyát húzni. Mikor egy mítosz hirtelen kézzelfoghatóvá válik, elgondolkozol rajta, hogy biztosan jó lesz-e neked, ha megérinted.
A Mesterkulcs volt a legfontosabb elem a történetben, ezért is kapta ezt a címet gondolom a könyv. Ez minden tolvaj és besurranó álma, egy olyan zsebórára hasonlító szerkezet, ami minden zárat kinyit. Erről eszembe jutott egy gyerekkori játékunk, amikor nagyjából hét-nyolc évesen mi is ezt játszottuk egy rozsdás, talált kulccsal - nos, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Vivien Holloway mérföldekkel jobban átgondolta, mint mi anno.
A könyvet pedig bátran tudom ajánlani mindenkinek. Egy próbát mindenképpen megér, főleg akkor, ha odavagytok a steampunk vagy posztapokaliptikus történetekért.
Ha kíváncsi vagy az eredeti, ügyetlen bejegyzésre, akkor kattints ide.
A könyvet pedig bátran tudom ajánlani mindenkinek. Egy próbát mindenképpen megér, főleg akkor, ha odavagytok a steampunk vagy posztapokaliptikus történetekért.
Ha kíváncsi vagy az eredeti, ügyetlen bejegyzésre, akkor kattints ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése