Ann Aguirre: Razorland-trilógia

Menedék

A ​második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. 
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!

Helyőrség

Sötét ​színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Horda

A ​horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…

Egy újabb kedvenc sorozatot avathattam!

A 2017-es várólista csökkentés miatt kezdtem el még tavaly olvasni az első kötetet, amit még nagyon régen sikerült beszereznem, de sosem jutottam el addig, hogy neki is álljak olvasni. Tavaly már mind a három kötet ott csücsült a polcomon szinte érintetlenül. Ezután vettem észre először ezt a kihívást, és úgy döntöttem, legyen az első rész az egyik választottam, és szerencsére nem bántam meg, hogy így határoztam. Talán csak annyit, hogy a további két rész nem került a listára.

Ahogy elkezdtem olvasni, ugyanaz az érzés kerített a hatalmába, mint amit már párszor tapasztaltam: egy kicsit idegen volt számomra, utána pedig szerencsére hamar belerázódtam a történetbe.

Többféleképpen lehet valaki erős, most már tudtam. Az erő nem mindig a késből vagy harci vágyból származik. Néha a kitartásból, amelynek kútja mély és néma. Néha a könyörületből és megbocsátásból fakad.

Aminek kifejezetten örültem, mivel nagyon tetszett a történet, a karakterek, a felépítettsége, a történelme, és úgy minden. Először a sorozat elemeiről egyesével szerettem volna írni, de aztán meggondoltam magam, mivel egymás után olvastam őket, így nem tudtam volna csak egy-egy részről írni, hiszen tudtam, melyik döntés tűnt akkor jónak, pedig valójában katasztrofális végkimenetele volt.

A történet hamar a kedvencemmé vált. A posztapokaliptikus könyvek nagyrészt imádom, így szinte nem is volt nagy kérdés, hogy ezt megszeretem-e.

Fentebb is olvashatjuk a fülszövegben, hogy főszereplőnk Pikk, aki a föld alatti Enklávéban él - itt egy 25 éves ember már nagyon is idősnek számít. Erről elsősorban az életkörülményeik tehetnek, mivel sosem jártak a felszínen, sosem érte őket napfény, és azt esznek, amit a földfelszín alatt találnak: letévedt nyulak és ott növő gombák.

(…) mindenkinek joga van az élethez.

A lány felnőve vadász lesz, így feladatává válik, hogy élelemmel lássa el a közösséget. A vadászok párban szoktak dolgozni, Pikk pedig Fakót kapja párjának, aki egy kiközösített egyénnek számít az évek eltelte óta is. A fiúnak egyéni gondolkodása van, aminek segítségével be tudja mutatni Pikknek, hogy problémák vannak az Enklávéban, valamint hogy a korcsok viselkedése megváltozott.

A világ alapköveinek számítanak szinte a korcsok - meglepően jó hátteret szolgáltak a történetnek, és mint a Halálkúrában, itt is az emberi meggondolatlanság metaforáinak tekinthetjük őket. Elég sokat megtudunk róluk a harmadik kötetben, tényleg jól építette fel az írónő a történetüket egészen a létrejöttüktől a sorozat végéig.

Az Enklávé pedig maga lehetett a pokol: a már megemlített rossz életkörülmények miatt ugye az emberek nem éltek hosszú ideig - éppen ezért normális családok sem voltak, és nem lehetett akárkinek gyereke. A közösségben katonás rendet tartottak fent, hogy túléljenek, viszont ez a korcsok változásával veszélybe került.

A maga módján mindenki nélkülözhetetlen.

A történetről viszont ennyit mondanék csak. Ugyanakkor a szereplőkről is ejtenék pár szót. Pikk a maga módján különleges volt, mivel az Enklávéban csak annyit tanult meg, hogyan is kell vadásznőnek lennie, viszont a társas kapcsolatok ott nem voltak erősek, szinte alig voltak - így amikor a lány megismeri ezeket, enyhén szólva is furcsán viselkedik mások szemszögéből nézve. Nekem tetszett, hogy volt neki is gyenge oldala, így lett a karaktere sokkal komplexebb és hitelesebb, és gyakran felvetett számomra kérdéseket, hogy vajon mennyire kell alkalmazkodnunk a környezetünkhöz, ha az nem hajlandó semmit sem változni.

Fakó volt először a "józan ész hangja." Ez kicsit furcsán hangzik, de ő nem a közösségben született, hanem úgy keveredett oda, éppen ezért felismerte a problémákat és a hiányosságokat. Pikkben látta a lehetőséget arra, hogy végre valaki meghallgassa és higgyen neki. Tetszett, hogy kiállt az igazáért, hogy megpróbált reálisan gondolkodni egy széthulló világban. Nem egyszer volt furcsa, ugyanakkor egyedi szereplő volt.

Ha eléggé akarsz valamit, akkor folyamatosan azt űzöd, nem pedig vársz arra, hogy valaki odahozza neked.

Még két karakterről szeretnék beszélni: Tegan és Kósza. Mindketten a felszínen éltek, viszonylag közel Pikkékhez, ugyanakkor nem ismerték a világukat - sosem hallottak a korcsokról vagy arról, hogy létezik egy Föld alatti civilizáció. Tegan először egyáltalán nem lopta be magát a szívembe, aztán változott csak meg, nagyjából a második kötet alatt. Kószának viszont még több idő kellett. Pikk hamarabb megbocsájtott neki, mint én, és nem egyszer kételkedve figyeltem a fiút.

Összességében pedig elmondhatom, hogy egy újabb kedvenc sorozatom lett. Egyedi volt és különleges. Ajánlom azoknak, akik szeretik a posztapokaliptikus történeteket, ez szerintem egy kifejezetten jó darabja a műfajnak.

Ti olvastátok már a sorozatot? Szerintetek mennyire lehet egy újabb témát kitalálni a műfajban, mennyire egyszerű újat mutatni?

A szereplőket bemutató képek forrása a Razorland Wiki oldal.