Hűha...
Hosszú ideig azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el. Ennek eredményeképpen egy komplett bejegyzés is született, aminek a címe a Megéri? lett, és ebben arról írtam, hogyan vesztettem el egy ilyen esemény hatására a hitemet, hogy megéri-e az, amit csinálok. Kiábrándító volt a hatása - eddig szentül hittem, hogy a rendszeresen olvasó emberek nyitottabbak a világ felé, az új dolgok felé, de ezt el is vetettem most. Nem szép a lap sarkát behajtani, de a kinézetén kívül mi változik abban a könyvben? A szavak, a mondanivaló ugyanaz marad, nem?
Sokan ezt a könyvet is ellenzik: milyen munka már tönkretenni egy alapvetően szinte üres könyvet?! Sokáig élt bennem a gondolat, hogy szinte azonnal publikálom a kételkedésről szóló bejegyzést, és kikapcsolom a hozzászólási lehetőséget abban a bizonyos csoportban. Kaptam olyan reakciókat, hogy ezt a könyvet csak a barbárok szeretik (szinte szó szerint ezt írta), ez nem is könyv és hogy ez egy kalap fekália. Szépen szólva. Érdekes, hogy milyen reakciókat csalt ki az emberekből.
Aztán minden megváltozott bennem, amikor valaki azt írta, hogy a gyermekének sokat segített. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen esetekben is alkalmas lehet a napló, és ez a hozzászólás visszaadta nekem azt, amit előtte elvettek tőlem: a hitemet.
És hogy ezt most miért írom le? Mert nem gondolom azt, hogy nekem kéne rosszul éreznem magam amiatt, mert érdekel ez a könyv, és hogy írni merészeltem róla. Nem érzem magam barbárnak, amiért rajzolni fogok egy könyv lapjaira - később tényleg egy napló lesz ebből is. Szeretném, ha legalább annyit adhatnék az olvasóimnak, hogy legyenek elfogadóbbak - a másik fél akkor is megérti a mondandónkat, ha normális stílusban közöljük, nem vulgáris szavakkal teletűzdelve.
Most pedig csapjunk is bele abba, amiről tényleg szól ez a bejegyzés! Ha már eddig szinte csak panaszkodtam, amiért elnézést szeretnék kérni.
Amint megkaptam a könyvet, azonnal át is lapoztam. Sokáig nem tudtam, honnan induljak neki, és mivel még volt vizsgám, így úgy döntöttem, hogy majd utána nekikezdek. Amikor erre a bizonyos vizsgára tanultam és éppen a ppt-ket néztem át, egyszer csak úgy döntött a program, hogy akkor lefagy, nehogy rendesen tudjak haladni a készüléssel.
Ezzel pedig meg is született az első ötletem. Emlékeztem, hogy az első átlapozásnál megakadtam egy feladaton: "Fagyaszd meg valahogy ezt az oldalt!" Az első gondolatom akkor az volt, hogy ha fagyás, akkor jég, de a jég elolvad és eláztatja a lapokat. Utána elkezdett egy gondolat körvonalazódni a fejemben: mi lenne, ha egy lefagyott számítógépet rajzolnék le?
Ezzel meg is született a fejemben a döntés, hogy igen, ez lesz. Ezután skicceltem egy vázlatot, ami utána már nem tetszett. Üres volt az oldal, kicsit olyan hiányos. Ezért átalakítottam, majd kiszíneztem, aminek az eredményét itt láthatjátok:
Most pedig szeretnék valamennyit a tapasztalataimból megosztani veletek. Először is, a képem színezése zsírkrétával készült, mivel valamiért a színes ceruza nem fogott rajta rendesen. Lehet azért, mert nem elsőre színeztem, a ceruzák minősége vagy amiért ott volt a kezem, nem tudom, de ezt érdemes lehet először nektek is kipróbálni, mielőtt nekiálltok a színezésnek. (A sima ceruza teljesen jól operált, azzal semmi gond nem volt, csak a színekkel.)
Az "alkotásomról" pedig annyit, hogy nem lett kifejezetten jó, ezt én is tudom, viszont őszintén megmondom, a fejemben jobban nézett ki. A szőnyeg ferdén álligen, az egy szőnyeg alul és nem vagyok biztos, hogy a kék-sárga a legjobb választás volt. Gondolkodtam, hogy narancs-citrom legyen, de valamiért a kék lett a befutó. A virágok viszont tetszenek nagyon. Kicsit bénák, de nem hatnak olyan műnek. A beszédbuborék pedig lehetett volna kék, ha már elvileg fagyás van.
Ezzel pedig meg is született az első ötletem. Emlékeztem, hogy az első átlapozásnál megakadtam egy feladaton: "Fagyaszd meg valahogy ezt az oldalt!" Az első gondolatom akkor az volt, hogy ha fagyás, akkor jég, de a jég elolvad és eláztatja a lapokat. Utána elkezdett egy gondolat körvonalazódni a fejemben: mi lenne, ha egy lefagyott számítógépet rajzolnék le?
Ezzel meg is született a fejemben a döntés, hogy igen, ez lesz. Ezután skicceltem egy vázlatot, ami utána már nem tetszett. Üres volt az oldal, kicsit olyan hiányos. Ezért átalakítottam, majd kiszíneztem, aminek az eredményét itt láthatjátok:
Most pedig szeretnék valamennyit a tapasztalataimból megosztani veletek. Először is, a képem színezése zsírkrétával készült, mivel valamiért a színes ceruza nem fogott rajta rendesen. Lehet azért, mert nem elsőre színeztem, a ceruzák minősége vagy amiért ott volt a kezem, nem tudom, de ezt érdemes lehet először nektek is kipróbálni, mielőtt nekiálltok a színezésnek. (A sima ceruza teljesen jól operált, azzal semmi gond nem volt, csak a színekkel.)
Az "alkotásomról" pedig annyit, hogy nem lett kifejezetten jó, ezt én is tudom, viszont őszintén megmondom, a fejemben jobban nézett ki. A szőnyeg ferdén áll
Meséljetek most ti! Mit gondoltok, hogy sikerült a képem? Ti mit csináltatok volna erre az utasításra? Rajz, festés vagy valami teljesen más?
Buu :)
VálaszTörlésMikor ennek a könyvek az első verziója megjelent rengeteg videót láttam róla. Kezdetben ugye külföldön hódított és csak később született a magyar fordítás... Így, mikor hazánkba is elérhetővé vált számítottam egy nagyobb rajongói hullámra. Láttam ugyan róla képeket meg néhány videót is, de közel sem lett olyan népszerű a magyarok között, mint vártam.
Igazat megvallva nekem sem jön be a könyv. Persze vicces, de pénzt már nem adnék ki érte... Lehet simán csak nem az én ízlésvilágomhoz illik vagy talán már kinőttem belőle (lehet 13 évesen nyálcsorgatva ugrottam volna rá). Viszont ez közel sem egyenlő azzal, hogy fikázni kell azt, aki megvette és tetszik neki.
Általános alsó osztályban például teljesen megállná a helyét ez a kis napló nyári kötelező "olvasmánynak" ezzel is ösztönözve a gyerekeket a kreatívkodásra és az újdonságok kipróbálására. Sokkal hasznosabb lenne, mint egy múltszázadi klasszikus tukmálása.
A feladványt ügyesen megoldottad, és a rajz is egész jó lett :) Sok sikert a könyvhöz és ne foglalkozz azzal, ha más épp idióta. Azok sose fogynak el, legfejtebb szerencséd van és elkerülnek.
Ölel Crystal
Szia!
TörlésNagyon jól esett a hozzászólásod, köszönöm! :)
Én is csak az első megjelenésekor hallottam a könyvről, utána szinte semmi sem volt, képeket vagy videókat egyáltalán nem is láttam. Múltkor az egyik unokahúgomnál volt egy példány, de teljesen jó állapotban volt, szóval nem tudom, ő mennyire "rombolhat."
Szerintem magamtól én sem vásároltam volna meg. Persze, szuper volt hat év után újra zsírkrétát a kezembe venni, meg eltervezni, hogy festeni is fogok, de eddig maximum színezőkönyvekre gondoltam, erre nem.
Őszintén szólva nem rossz gondolat az általános iskola. Szerintem jobban élveztem volna, mint bármilyen másik könyvet, aminek az értelmét sem tudtam felfogni, de el kellett olvasni, mert muszáj volt. Nekem az egész kötelező olvasmány egy nagy bukta volt még annak ellenére is, hogy nagyon szeretek olvasni. (A sors iróniája lehet.)
Köszönöm még egyszer a kedves szavakat, és megpróbálom megfogadni a tanácsodat.
Évi